Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. nap A kelő nap erejét nem éreztük, mivel a hegy árnyékában voltunk. Így ellustálkodtuk az időt sátrainkban. A lassú ébredés után, lassú étkezés következett. Félve gondoltunk arra a tortúrára ami várt ránk. A kerékpárok, felszerelés felcipelése.

Másfél óra kellett ahhoz, hogy ismét nyeregbe tudjunk ülni. A holmikat egyesével cipeltük egyre feljebb, feljebb. Mint a hegymászók a Himalájában. Ott hideg van, itt meleg volt és nagyon párás levegő. Orrunkról, könyökünkről csöpögött az izzadtság. Fejünk búbjáról a tarkónkra, tarkónkról a hátunkra, hátunkról meg még lejjebb fojt a víz.

Végre nyeregbe ültünk és az este megbeszélt útvonalon elindultunk.

 

Sok fejtörést okozott a mai útvonal kitalálása. Az eredeti terv szerint szerettük volna a félszigetet körbe tekerni, majd a szárazföldet keresztben átszelve visszamenni Rijekáig. Viszont tapasztalva a domborzatot, és a félsziget belsejében lévő meleget, letettünk erről a tervről. Maradt volna a buszozás, vagy vonatozás, de egyikhez sem volt kedvünk.

Így a mai napra rendelt út, hogy átszeljük a félszigetet Rijeka irányába.

 

Útvonal: Valalta-Rovinj-Rovinjsko Selo majd balra, a 21-es útra. Ez megint egy tolós szakasz volt. Feljebb érve egyre szebb kilátással. Most a Limski kanal másik oldalán vagyunk. Az idő hűvösebb, felhősebb. A tetőn már azon gondolkodunk, hogy esőkabátba bújunk. A 21-es útról rátértünk a 48-asra. Pazin környékén átvészeljük az első esőt. Gyorsan betértünk egy sörre, amit addig iszogattunk, míg elállt az égi áldás. A többit nem úsztuk meg. Jött, látott, esett. Podpican után a tájból semmit se láttunk. Ráadásul a kereszteződést is elvétettük, hamarabb fordultunk más irányba, mint kellett volna..Rendes kereszteződésbe értünk és balra fordultunk Rijeka irányába, ahogy a tábla mutatta. Mint visszanéztem, a térképen nincs kereszteződés, csak egy balról bejövő út. Pár kilométer gurulás után kezdett furcsa lenni a dolog. A felhőből, párából kibukkanó hegynek bal kéz felől kéne lennie, nem pedig jobbról. Most már mindegy. Itt kell szállást keresni, mert egyre sötétedik az ég, egyre közelebb villámlik. Az elszórtan álló magán házaknál érdeklődünk, míg végül adnak egy címet. Azt már az előbb is láttuk, de nem volt tetszetős az épület. Mint kiderül, az a züllött tömbház nem a szállás.

 

A leendő szállásunk messzebb van. Ázva, fáradtan végre rátalálunk egy házra, amiről kiderül, hogy nem az. A tulaj rendes, mert felhívja őket, és elénk jönnek autóval. A srác aki jön, egy kilométert mond, de lesz kettő is. Ilyen hepehupás terepen ez is sok. Végre megérkezünk, fedél van a fejünk felett, nem ver a hideg eső és vacsorát is kapunk. A vacsora kiéhezett gyomromnak 1 óráig tartott, majd követelte a következő adagot. Én pedig olyan vagyok, ha tudok, adok neki. Péter szeretett volna jól aludni, nem teli hassal, így kimaradt ebből az evésből.

Majd egész éjszaka esett, vagy zuhogott.