Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. nap Számunkra szokatlan helyen aránylag jót aludtunk. A tegnapi fáradtságot némileg kipihentük. Ezt mi vállaltuk, nekünk kell ezzel a gonddal megbirkózni.

Táskáinkból előkotortuk a reggelit, komótosan megettük, még mártóztunk egyet a vízben és útnak indultunk a következő cél irányába. Mielőtt még fel tudnánk ülni lovainkra, a tengerszintről fel kell tolni az országútig őket, felhordani a felszerelést, majd a málházást is el kell végezni. A mai napra ez a bemelegítés. Közel egy órán keresztül tartott ez a munka. Végül felültünk és indulás!

 

Az út, kanyargósan a hegyoldalban fut, a tenger fölött 30-80 méterrel. Időnként felvisz 150-200 méterre. Mire felkapaszkodunk egy-egy csúcsra és várjuk a megérdemelt gurulást, a természet kitalál valamit, hogy ezt ne tehessük meg. Vagy szembeszél, vagy annyira gyenge a lejtő, hogy ott is tekerni kell. Tekerünk, lihegünk, izzadunk. Még mindig főúton haladunk, elég erős a forgalom. Szeretnénk alsóbb rendű utakon járni. A térkép szerint adódik egy lehetőség erre Stipani előtt. A főúttal párhuzamosan halad egy út, arra szeretnénk rátérni, akár rövid időre is. Egy nagy gurulással, ami 10 percig tarthat, elérjük a tengerszintet, egy komp kikötőt, ahonnan Cres szigetre jár a hajó és vége az útnak. Azaz érzésünk, magyarul mondva, hogy ezt megszívtuk. Lefelé gurulva egy hosszú kocsisort előztünk meg, lehetett egy kilométer hosszú is. A kompra vártak. Mivel az útnak vége, kénytelenek vagyunk megfordulni, és kínlódva feljutni arra a pontra, ahonnan elkezdtük ezt a gurulást. Most az autósok kajánul vigyorognak, egyesek elismerően bólogatnak.

Ilyen bólogatással még fogunk találkozni. Amit tíz perc alatt legurultunk, azt most egy óra alatt tesszük meg felfelé. Többségében tolva a bicókat, olyan sebességgel, hogy a digitális kilométeróránk nem tudja mérni. Sebesség: 0,00km/h

 

Fogadkozunk, többé a főutat el nem hagyjuk. Most én is komolyan gondolom, de ismerve magunkat, ezt nem fogjuk betartani. A mai napon tényleg nem térünk le a főútról. Aránylag jól haladunk, de a meleg, a tolás sokat kivesz belőlünk. Már éhesek is vagyunk, így némán, de tűrve haladunk tovább. Szép helyeken, kilátóknál megállunk, nézelődünk, fényképezünk. Egy településen az út mellett van egy bolt, ott bevásárolunk, eszünk, iszunk, szusszanunk. Jól esik a pihenés. Egész nap hullámvasutazunk az úttal együtt. A térképet nézegetve, Rabac-ot jelöljük ki a következő éjszakánk helyszínének.

 

Egy fennsíkon vezet át az út, úgy 250 méterre a tenger szintje felett. Mivel a kilométerórám nem méri a megtett szinteket, így fejben kezdek számolgatni. A napi 1000 méter mászás eddig megvolt. 30-35 fokos melegben, teljes felszereléssel nem is rossz. A kondink is gyenge az idén, kevés időnk volt a felkészülésre. Nem is úgy indultunk, hogy csúcsot döntünk, hanem úgy, hogy egy öröm túrán veszünk részt. Kellemes tekerés szép helyeken, kis sörözés, fürdőzés a tengerben, nyugalom.

 

Megpillantjuk az első táblákat, amik Rabac felé mutatják az irányt.

Hamarosan megpillantjuk a nagy vizet is, és a csodálatos öblöt ahol a város nyújtózik. Kanyargós szerpentinen szinte zuhanunk lefelé. Az autók is csak akkor tudnak megelőzni, mikor félre állunk gyönyörködni a látnivalóban és fényképezünk. Tényleg szép. Az út mellet lévő betonkerítés van is, meg nincs is. Ha innen megindul valami a szakadéknak, csak a fák állnák az útját. Szép és ijesztő. Az autók csak suhogva jönnek és alig látnak ebből valamit. Ezért is jó a drótszamár.

 

A camping nagy, sokan is vannak. A víz itt nem olyan tiszta, mint az előző éjszakázó helyünknél. A városban este olyan nyüzsgés van, mint egy megbolygatott hangyabolyban.

Így fáradtan tetszik, elviselem.

 

Beszélgettünk a következő napról. Meddig lenne jó eljutni? Mostanáig nem tettünk meg nagy távot. Több apró kitérővel jöttünk, többször választottunk meredek utat, ahol csak tolni tudtuk a kerékpárokat. A pirossal jelölt főútról letértünk abban a reményben, hogy autóktól mentesebb utakon járjunk. Ez meg is volt, de a térkép, és az eligazító táblák pontatlanabbak. Olyan utakat, településeket mutattak a táblák, amik a térképen nem szerepelnek. Ha haladni akarunk, akkor a főúton kell maradnunk! Ebben maradtunk!